Mit lehet tenni, ha a másik fél nem együttműködő?
A mediáció (magyarul közvetítés) egy alternatív vitarendezési eszköz, egy speciális konfliktuskezelési módszer, melynek során a vitában érintett felek egy független harmadik fél (a mediátor) jelenlétében, egy meghatározott menetrendet követve jutnak el a vita lezáráshoz, a probléma megoldásához.
Mindenki került ugyanis már konfliktus helyzetbe, amit egyedül nem tudott megoldani. Előfordulhatott az is, hogy az ügy bíróságra került, melynek során ítélet ugyan született, de a probléma nem oldódott meg, a felek között nem történt meg a kibékülés, az „örök harag” érzése maradt mindenkiben.
Ez különösen akkor gond, ha a felek közötti viszony jellege olyan, hogy mindenki érdeke további együttműködést, esetleg együttélést kívánna.
Tudni kell azonban, hogy a mediáció sem csodaszer, de annak szabályait követve, olyan kompromisszumok születhetnek, melyek a konfliktusban érintett felek kapcsolatában nem (feltétlenül) jöttek volna létre.
Staisztikai adatok alátámasztják, hogy a mediáció jól működik a konfliktusok megoldásában,
a mediációval elért megállapodások a felek által sokkal inkább kerülnek betartásra, mint a jogi úton elért döntések, hiszen a mediációs megállapodást a felek közösen hozták létre.
A mediátor a felek között és nem felett áll. Közben jár annak érdekében, hogy a vita során a felek egymást és egymás érdekeit is tisztelettel kezeljék. Segíti tisztázni a konfliktus természetét, a konfliktusba keveredett emberek megértésére törekszik, ügyelve arra, hogy a felek egymással is toleránsan érintkezzenek.
A mediátor egy vita során ahhoz nyújt egy vita során segítő kezet, hogy a feleket a megoldáshoz segítse. A mediátor nem mond megoldást, nem ad tanácsot, nem is sugallja azt. A mediátor segít feltárni a problémát kialakító magatartásmintákat, motivációkat és ennek révén juttatja el a feleket a megoldáshoz.
Az érintettek a döntést maguk hozzák meg, maguk döntik el, hogy eljutnak-e a megegyezésig, melynek feltételeit szintén maguk szabják meg. A mediáció folyamán nem alakul ki a nyertes-vesztes helyzet, mert a feleknek megvan a lehetőségük, hogy maguk döntsenek.
A mediáció sikerének egyik alapja az őszinteség, a probléma feltárására és a megoldására való szándék, melynek során konstruktív beszélgetés(ek)re van szükség. Vádaskodásnak, pocskondiázásnak nem sok helye van, mivel ezzel nem a probléma megoldásához, hanem a konfliktus mélyítéséhez járulunk hozzá.
A mediátor tehát mindig az értékekre koncentrál, ami előreviszi a kapcsolatot, akkor is, ha éppen válási mediációról van szó.
A mediációs eljárás egy hivatalos felkéréssel indul, melyet a mediátor elfogad. Meghatározzák a közvetítés időtartamát, és megállapodnak a fizetési feltételekben.
Az általunk alkalmazott „Nagy Zsóka-féle módszer” szerint az eljáró két mediátor külön-külön egyeztet, beszélget a felekkel, egészen addig, ameddig úgy nem érzik, hogy mindenki készen áll a közös mediációs ülésre.
Az előkészítő beszélgetésekre szükség van, mivel a feleknek lehetőségük és idejük van arra, hogy megfogalmazzák a problémát, feltárják saját igényeiket, a mediátor megértse a problémát, megismerje a feleket, az általuk követett magatartásmintákat, „emberi játszmáikat”, motivációikat.
A mediációs ülés egy maximum 3-4 órás beszélgetés a felek és a mediátorok részvételével.
Ennek külön szabálymenete van, amit a mediátorok az elején a felekkel is ismertetnek, hogy minden a megoldás irányába mozduljon el. A felek kötelesek meghallgatni a másik felett közbeszólás nélkül, így megérthetik a másik gondolatmenetét, átérezhetik érzelmi intenzitását. Ez teremti meg ugyanis a lehetőséget arra, hogy a beszélő fél zavartalanul és gátlások nélkül mondhassa el – most már a vitában érintett másik fél jelenlétében is – a problémáját, álláspontját, igényeit, vágyait, valamint így van lehetőség arra, hogy megértsék a másik gondolatmenetét, érzelmeit, megismerjék a közöttük keletkezett probléma másik oldalát is.
Általában ez egy olyan momentum, ami elengedhetetlen a mediáció sikerességéhez, aminek viszont alapfeltétele a független mediátorok jelenléte.
A mediációs ülés eredménye a mediációs megállapodás – amennyiben létrejön. Ezt a felek közösen hozzák létre, maguk határozzák meg azokat a kérdéseket, melyeket szabályozni kívánnak. Vannak esetek, amikor a mediációs eljárás nem zárul megegyezéssel, mivel a felek rájöttek egymás igényeire, újra felfedezték egymás és a kapcsolat értékét, így írásbeli szabályok rögzítése nélkül tudnak egy felfrissült kapcsolatban tovább élni.
A mediátort titoktartás kötelezi, az üléseken szerzett mindennemű információ titoknak minősül, ha csak a felek másként nem rendelkeznek.
A mediátorok teljesen függetlenek, hiszen érzelmileg nem érintettek a problémában.
Mediációs központunk gyakorlatában a felek szabják meg a kompromisszumos szerződésük pontjait.
Frissen végzett és lelkes csapat várja, akik nemcsak munkahelyként, hanem szakmai és emberi közösségként is egyformán gondolkodnak.
Mit lehet tenni, ha a másik fél nem együttműködő?
A mediácó minden esetben önkéntes. Ez minden félre vonatkozik. Sokszor előfordul azonban, hogy a másik fél elutasítja a mediációs eljárást. Ilyenkor mediátoraink felveszik vele a kapcsolatot és megpróbálják feloldani azokat a gócokat, amik miatt az adott fél elutasítja a mediációt. Ez nagyon gyakran a kellő ismeretek hiányából ered, vagy nem képesek egy asztalhoz ülni a másik féllel, vagy csak nem hisznek benne.
Amennyiben a másik felet mégsem tudjuk bevonni a folyamatba, akkor is lehetőség van egyoldalú konzultációk folytatására (egyéni tanácsadás), amelynek során feltárulhatnak azok a magatartási beidegződések, melyek egyoldalú megváltoztatása önmagában is pozitívan érvényesülhet a konfliktusok megoldásában.