A mediáció alapötlete az az elképzelés, hogy az ellentétes és ellenséges konfliktus megoldásához egy harmadik, semleges felet hívnak. Ez a dolog nem újkeletű. Törzsi társadalmaknál ez az idős bölcset jelentette, akire mindkét fél hallgatott, ezért békítő szerepét is mindkét fél elfogadta. Egyik legnagyobb hagyománya Kínában volt, de feljegyzések szerint a mediációra először hivatalosan a 19. században került sor nemzetközi konfliktusok kezelésében (Nagy – Britannia közvetített 1825-ben Brazília és Portugália között). A politikai életben (is) azóta rendszeresen alkalmazzák.

 

 

Az EU szabályozásában a mediátort független szakmai munkát végző szolgáltatóként határozzák meg a jogszabályok, akik a viták kezelésének alternatív eljárási lehetőségeket járja végig.

 

A mediáció megfogalmazása az USA jogrendszerében is megjelenik:

 

"Mediáció alatt azt az eljárást kell érteni, amelynek során egy semleges harmadik fél segítséget nyújt a feleknek vitájuk rendezésére, anélkül azonban, hogy maga döntené el a vitát. Ez az eljárás teljesen informális és békítő jellegű, célja, hogy segítse a feleket egy kölcsönösen elfogadható egyezség létrehozásában.” (Florida, Mediation in any civil actions § 44.301)

 

Magyaroszágon 2002-től az Országgyűlés törvényben szabályozta.